Ha nem nyitom ki akkor az ajtót,
ha nem szállok be abba a kocsiba,
ha nem megy el a busz az orrom el?tt,
ha nem jön létre az a végzetes találkozás,
akkor lehet, hogy még ma is élek.
Csöngetésére naivan kitártam a kaput,
pedig egyedül voltam otthon,
a férfi ököllel mellbe vágott
és az ajtó sorsomon csapódott.
Kedves volt az a fiú,
megnyer? mosoly keskeny száján,
mit sem sejtve szálltam a kocsiba,
én voltam az áldozati bárány.
Túl hangosan kattant a zár,
és utolsó pillanatom láthatta
egy f?vel ben?tt vakvágány.
Elakadó lélegzet,
futottam buszom után,
kés?re járt, lekéstem az utolsót,
az este nagyra n?tt árnyékai
sötétbe vonták az elhagyott megállót.
A falnál ismeretlen férfi sziluett,
melyet fél? képzeletem rajzolt,
nyakamon csupán az ér lüktetett.
Elt?ntem, valaki mégis elrabolt,
elhagyott bozótosban találhatod,
cafatokra szakadt szabadid?ruhám.
Ha nem nyitom ki akkor az ajtót,
ha nem szállok be abba a kocsiba,
ha nem megy el a busz az orrom el?tt,
ha nem jön létre az a végzetes találkozás,
ha nem élnének köztünk szörnyetegek,
akkor lehet, hogy még ma is élnék.
Legutóbbi módosítás: 2012.07.07. @ 18:47 :: Maretics Erika