Sárkánycsemegét szopott anyja melléből,
később hétfejűt várt fehér lovon, magára
lelt remete-barlang előtt, csillogó havon.
Mohás elefántok sorfalai közt téblábolt
tudattal, megérkezett a tányérnak is óriási
térbe, és ideje megért rá, hogy megegyen
egy-két eredet ízű ebédet. Most ősz hajú,
ébenfekete és kékszemű lent és fenttel
barátkozik, ösvényt kövez, lelket foldoz idillel,
amit megtalált magában; vízesést önt ki,
Istennel áldomást iszik szerény otthonában,
egyedül felépített világ és rend van nála,
fénnyel babrál, nem pipázik, piál, noszogat,
csoszog hiába.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Marthi Anna
