úgy írnék vmi szerelmeset
rozsda ízű nyelvem alatt a félelem
megkörnyékez reménynek öltözve a kéj
amikor egy ágyon két ember átszuszog a végtelenbe
és csak vannak mint tiszta lepedőre ejtett játékbabák
de élnek hisz a vágy ott felhősödik mint csendszirén
kötözködőn simogat a gyertyaláng és lehelet szél
egyéb semmi csak jó csak szép csak rend csak képtelenség
hogy van ennyire kevés ami több s már a mindenség se kell
ha nem alhatok ott azzal akivel ez a kép életre kel
Legutóbbi módosítás: 2012.07.17. @ 12:31 :: Marthi Anna