Valami újat mondanék, vajon most kivel táncol a sötét?
Nem tudom. Fényivadék a csend, és szellem-gyerek
megtermett matéria helyett e sokasodni kívánó kevés,
amitől elájulhat végre a bomlott, de felgombolyított ész.
Ennyi lenne, kis illuminált karcolat az égre meredve
mint felhőpihék és csillagbogarak, amint eszeveszetten
föl-le száguldozik a lét, miközben áll a csendben,
láblógatva, lóbálásnyi ürességben Isten egyedül – velünk
– loholhatatlan mindenségben, kínkeserves egyesülésben.
Legutóbbi módosítás: 2012.07.16. @ 22:28 :: Marthi Anna