Kikezd az éj,
tép bel?lem,
s míg emészti
falatnyi lelkem,
újra gyógyulok.
Testemen
hegek szerteszét,
mint hályog hártya,
álmom
szárnyat sz?,
tovat?n? vágyat…
Mudra Csaba : Hártya szárnyak
Tartalom másolása nem engedélyezett!