3D-ben nézem az álmos délutánt,
valóságba ránt egy apró jelenet;
ismerem a szereplőket,
összerakok emlékkockát,
értek szavakat,
elrabolnám mindet,
hogy megmaradjanak,
ám gyorsan tovaszöknek
a megtalált képek,
pedig úgyis látok,
ha szemem behunyom,
mert a film végét
már előre tudom.
Legutóbbi módosítás: 2012.07.16. @ 09:05 :: Péter Erika