Folyik a felvétel – már másképpen játszol.
Semmi lámpaláz, olyan természetes, ahogy
teszed, kívülr?l ugyanúgy, ahogy egyébként;
micsoda m?vészet! – gondolják; gondolod –
mert valahogy te is néz? leszel ebben a m?ben,
ahol többet tudsz meg az emberr?l, „mint olyanról”,
pedig ha magadnak bevallod – tán nem is érdekel.
Színpad. Épp annyival magasabb, hogy magadra
láss. Mindig vagy te, és a Te, aki valaki más.
Efféléket régen kezeltek, vagy „a mi bolondunknak”
tartottak, és büszkék voltak rá, hogy nem nekik kell lenni;
„habókos” – vélték, pedig csak azt tette, amit tennének
?k, ha ?szintébben, mint amit a falu enged, de az
a túlélés záloga, és kultúra, álszentség ezer éve;
amit esetleg szekérre, vagonra tesznek egyben,
és úgy pusztítják el, akárha egyszer élt volna.
Nincsen is felvétel, se színpad; most éld meg.
Legutóbbi módosítás: 2012.07.17. @ 18:23 :: Petz György