…aztán egyszercsak elengedik kezed, s te mész, mintha magad találtad volna föl a járást. Kipróbálsz minden buckát és huppanót – kísérleti korod, mondod és leporolod, amire nem mocsokként gondolsz.
Nincs jobb a szabadságnál, vallása ez a felnövésnek, majd egyszerre megkevesbedik: miért is mégy?
Nekik céljuk volt még – anno ?k tanítottak meg járni, vagy észrevétlenül: követni – s hol vannak ?k?
Kezem tegyem ki nevetségül, mint ki éjben megy és tapogatva, bele a sötétbe vagy Naptól elvakultan?
Tanítsak járni mást, ki úgyis tud, mert más a bukkanója, mir?l én nem tudok, s csodálom, mily ügyes,
vagy menjek, mintha engem is küldene valaki és várna; biztató mosollyal bízna bennem, hogy hová.
Legutóbbi módosítás: 2012.07.23. @ 07:51 :: Petz György