szép amit látok, a szép gazdagít, már gazdagon látom, mit szépnek,
pedig annyi a rút, és ma oly szép; s mi fáj, az oly jó ma, lenni éppen,
mert több se kell a csodákhoz, csak észrevegyem – vagyok ; apró
köszönet himbál az ajkon, természetemet ma el is hagyom – nézlek,
lehetnél bárki, de te vagy, és éppen hozzád köt?döm, nincs féljek,
mert szép, akit látok, és visszaköszön, meneküljenek mind a félszek.
Legutóbbi módosítás: 2012.07.23. @ 22:36 :: Petz György