az apátlan csalóka szobrot állít
nyár közepén erd?ket kerteket parkokat
járva néhány levél csörren lábad alatt
mint törött pohár vagy roppan tavalyi dió
társtalan felleg áll árnyéka sincs de jó
várni a végre végre záporozó es?t
csak álmodik veled a délel?tt
aztán megjön s bár ágastul vagy er?s
rajtad érik a vers és száz gyümölcs
a koraérett beteg levelekkel
ösvényen ágyáson fekszel
olyan mint kórházban betegágy
vetélne a koraszülött vágy
az anyátlan mellre vágyik
az apátlan csalóka szobrot állít
kávéházi zsemlér?l álmodik az árva
tölt?tollra fehér papírra várva
nem is es?t csak karácsonyi hóesést
kifutnak a sorok álmodni kevés
Legutóbbi módosítás: 2012.07.19. @ 06:36 :: Radnai István
