Lázadsz, fáj, mert bűnösök ítélnek el,
béklyót vet rád fegyenc, gályarab.
Keresztre vonszolttal – mondd – mit érnek el,
hol tűzvész pusztít, döghalál arat
s törvény sincs, mi kötne, vagy feloldozna.
Nem használ hit, se korbács, se ima,
paripáját hiába ostorozza
nyerget vetők sehonnai fia,
jajra botfülű harsonás bolondok.
Nap se kél ott, s ahogy a komondorok,
vonyítasz csak, csaholsz, értünk haragszol.
Szavaid csontszelek, éhező hordák
habzsolják, mint az éj vérsárga holdját,
s imádkoznak érted, míg a harang szól.
Legutóbbi módosítás: 2012.07.31. @ 15:23 :: Seres László
