Seres László : Megmérettetés

Gyermeke vagyok a reménynek,

– fia, lánya-

bár mostohán bánt velem, 

meg nem tagadhatom.

Magamhoz mérem az útvesztőket,

mielőtt indulnék, ha menni kell.

s kerülöm, amit más kitaposott.

 

Félszeg önbecsülés hite visz,

magából építkező lélek.

Minden más hiábavaló

a megmérettetéshez.

Remény vagy reménytelenség

mindegy, ha tudom,

hogy ugyanoda érek.

Legutóbbi módosítás: 2012.07.05. @ 07:37 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.