Még érzem
görcsberándult keze melegét
a megsárgult rézkilincsen.
Átsüti tenyerem,
fogva tart, ha ránézek.
Már a nincs is összeköt vele.
Bilincs lett ujjamon minden ujja.
Szorítom semmivé elvékonyulva.
A ház üres,
emlékekkel van tele,
visszahúzó széthullt percekkel,
mint elszakadt gyöngysor
– megbomlott rend –
tejfehér nyakán.
Én kedvemre építem újra
függőhídként föld s ég között.
Örzöm, e féltett kincset,
hogy felérjek hozzá,
ha el kell menni.
Csak azt a régi
megsárgult rézkilincset
el tudnám engedni.
Legutóbbi módosítás: 2012.07.20. @ 19:34 :: Seres László
