Sötétb?l a fénybe egy gyermek felsírt,
fent a magasban ragyogott az égbolt,
édesanyja elfeledett minden kínt,
karjában fia, maga a csoda volt.
Egy angyali fény benne testet öltött,
tisztán jött világra, álarca nincsen,
körülötte a világ még tündöklött,
lelke nem érezte magát bilincsben.
Angyalok ?rzik a védtelen létét,
még halkan hallja a harsonák hangját,
nem gyötri fájdalom törékeny testét,
nem érzi a világ semmilyen baját.
Nyugalmat, békességet lát álmában,
szeret? szül?k, ölel? karjában.