Szeret? szül?k ölel? karjában,
kezdi tapasztalni az életer?t,
boldogan aludt hófehér pólyában,
nyugalomban várta a keresztel?t.
Felharsant egy orgonaszó a csendben,
Isten földi szolgája megjelenik,
meghatódva figyeli minden ember,
homlokán a szentelt víz végigfolyik.
Hallotta a megnyugtató szavakat,
érezte, most valami megváltozott,
boldog jöv?t neki a pap sem adhat,
el?re még soha, senki nem látott.
Nem gondolt arra: ki ássa majd a sírt,
lelke fehér Lótuszvirágként kinyílt.