Lelke akkor is bizakodva remélt,
az elme talán felidéz egy álmot,
el?kerül benne egy régi emlék,
mire gyermekként valamikor vágyott.
Megpróbált hatni a makacs egóra,
éjszakánként esedezve könyörgött,
figyeljen oda minden kis csodára,
az álmai és a valóság között.
? tudta, a Földre miért érkezett,
önzetlenséget akart tapasztalni,
de nála er?sebb testbe született,
az elmét nem tudta irányítani.
Pedig még járnia kell földi útját,
nem feledve ember el?tti múltját.
Tiszai P Anna : VII. Lélekszó (Az ÉLETÚT – szonett-koszorúból)
2012.07.22.
Tiszai P Anna
Vers
3