Élvezni nem tudta a pillanatot,
már rettegve az id? markában élt,
mindent elvett, de ? soha nem adott,
gazdagságában a szegénységt?l félt.
Aki útjába került, eltiporta,
másokat porig megalázva gyötört,
a csodákat értékelni nem tudta,
pénzhajszolásban lelte meg a gyönyört.
Önmagából már teljesen kifordult,
elfelejtette gyermekkori álmát,
elméjére a sötétség ráborult,
nem hallotta meg lelkének sikolyát.
Hitte: a világon fog uralkodni,
más szerepét akarta eljátszani.
Tiszai P Anna : XI. Mindenekfelett (Az ÉLETÚT – szonett-koszorúból)
2012.07.26.
Tiszai P Anna
Vers
2