Más szerepét akarta eljátszani,
azt hitte, színjáték az egész élet,
egy darabból sem akart kimaradni,
mindig rávilágítottak a fények.
De a néz?téren egy lélek sem ült,
az el?adás már régen véget ért,
el?tte a vörös függöny legördült,
senki nem állt sorba új bérletért.
A színpadon végleg egyedül maradt,
mind egy centig eljátszotta vagyonát,
jól szituált élete kettészakadt,
a darab megbukott, eldobta álmát.
Szánalomból nem kért, inkább elszökött,
az id?kbe bújva, könnyei között.
Tiszai P Anna : XII. Színjáték (Az ÉLETÚT – szonett-koszorúból)
2012.07.27.
Tiszai P Anna
Vers
2