Tiszai P Imre : anzix egy parkból

*

nem-régi eső gőzölgő cseppjei

a hőség marta faleveleken száradva

törik meg a negyvenkét fokot

s húznak elviselhetőséget a mára,

némán hajtod vállamra fáradt éned

és sóhajtva megpihensz a pillanatban,

hurcolod a tegnapot, a holnapot érzed

felfedezni ebben a rövid sétában

               a régi templom árnyékában

              (honnan már Istent kilopták)

Legutóbbi módosítás: 2012.07.18. @ 15:23 :: Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 340 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén