*
Elfutó utak mentén magamban
lépdelek, lábat láb után rakok,
táblákat nem nézek, mert az utam
csak bennem létezik, s ha akarok,
a pillanat szép szárnyán repülök
és vagyok ölelő karjaid között.
És magamra simítalak,
és magamra simítalak…
Legutóbbi módosítás: 2012.07.30. @ 12:19 :: Tiszai P Imre