„… amit tettem érted tettem, érted tettem én…”
(Shakespeare: Vihar – Prospero)
Ariel, jó koboldom, támassz hát vihart,
most azt akarom, hogy okozz zavart
a világban, korbácsold égig a hullámokat,
a földet, eget vádold, mik az álmokat
temették az óceán mélyére
szórták szét nevetve a szélbe
Ariel, jó koboldom, némítsd a hangokat,
mert hallani most fájdalom a szép szavakat,
oltsd ki a fényeket, szürkítsd a színeket,
mert azt a kéket nem látom és az életet
vak világ, kegyetlen valóság
temeti, hát nincs tovább?
Ariel, jó koboldom, kegyetlen dolgod tedd,
mert azt mondom, ne legyen lelkiismeret,
mert érdemre igazság- mondd – hol terem?
a lélek csak kért, de nincs már kegyelem
az óceán hulláma nem csak simogat,
de az időt és a tért karolva
széttépi az álmokat
(temess el óceán)
Legutóbbi módosítás: 2012.07.27. @ 21:14 :: Tiszai P Imre