Tóth Zita Emese : A fenyők szabadsága

Nézem a ragyogó eget,
amint lenget fellegeket.

Hallom a szél suttogását,
látom, repíti virágok porát.

Állj meg egy percre, nézz széjjel:
mily csodákat rejt ez az éjjel!

Csillagok ragyognak, villóznak fel,
míg a Nap álomba búvik el.

Éjjel és nappal egymást váltják,
de mindketten ugyanazt akarják.

Épp csak más az id?, más a tér:
egyszer nyár van, majd fagyos tél.

De zöldek mindig a feny?fák:
a szélben csak dalolják: szabadság!

Legutóbbi módosítás: 2020.01.13. @ 13:12 :: Adminguru
Szerző Tóth Zita Emese 147 Írás
'92 ősztől vagyok. 8 évesen kezdtem verset írni. Azóta is tart.