*
…és persze vannak fájdalmak és poklok,
hol Radnóti járt, maradtak foltok,
sárgák vagy vérvörös hegyek,
elhaló sikolyok, lázas fellegek.
…és voltak fények,
miket sosem láttam,
szemekben gyúltak,
most lentről vigyáznak,
míg csúcsra járatnánk a Napot,
felejtjük, még szunnyadnak a magok.
…és mintha kalapácsra vernénk a szeget,
hiába a szó, ha mindenről lepereg,
csodálkozunk, hogy kalapunk
fejünkön nem marad,
leüti irigység, sunyiság, dölyf, harag.
…és persze most is fájnak,
és úgy érzed, pokol,
hogy hiába amit érted, értem,
az egész kirakat vagy akol,
hol a fecskék is elhagyják fészküket,
inkább délre húznak,
és elviszik a szíved.
Legutóbbi módosítás: 2012.08.21. @ 08:20 :: Bakkné Szentesi Csilla