Bakkné Szentesi Csilla : Otthon, Veled

*

 

 

Ez az a nap, amikor

felhők kosarában

cseppek csókolták

szivárványosra az eget,

s ahogy a horizont

magához ölelte a Napot,

a bíborvörösben fürdő háztetőkön

táncot lejtett a fény,

és egy meglazult cserép

földre siklott,

hogy a falak fölött bújócskázó

hiányt veled tölthesse be kezünk.

 

Amit addig építettünk

otthonná akkor vált.

Legutóbbi módosítás: 2012.08.02. @ 08:17 :: Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.