Bakkné Szentesi Csilla : Pőrére vetkőzve

*

 

 

 

 

Én egy vagyok a sok közül,

nem jobb s nem kevesebb,

mi embernek megadatik

rajtam is felleled.

A test csak foszló háncs,

de lefejtheti a szeretet,

s pőrén maradnak,

mint az esték,

a kusza jelerek.

 

ők hordják koronáig,

mit lelkem rejteget,

s ha előtörnek,

mint a fecskék,

átfestik a zord eget.

 

 

2012.07.30.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.08.11. @ 06:21 :: Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.