Porból porba, sorból sorba – növendék, bőgő borjú boldogítóul – jövünk-megyünk, mint tárcsa alá szétdobott vetés. Csak a barázda sávos és kissé sáros. Mind körös és kerekded, mi teremni fog, ekékkel, kiskert gereblyékkel egyengetett útjukon.
Bimbózóból virág lesz, virágból majdan termő és serény, nem kétkedő kezek markolásai nyisszantják, homlokuk izzadt cseppjei alól, a kévébe kötnivalót. Mindazon porból porba várókat – hiszen a legválogatottabban fogant elvetettet is – örök burok várja majd. Véletlenül sem kerülhetik el, kiegyensúlyozott napfényességükből, sötét felhőkkel lepetten, a szorító állapotba jutást.
Porból porba, szár nélkül és kalásztalan… Minden magnak ott a sorsa, mécslő, végső tárolókban…
Legutóbbi módosítás: 2012.08.12. @ 17:56 :: Boér Péter Pál