dr Bige Szabolcs- : Ó, a kutak!

Az egész Olaszországban különös jelentőségük van a kutaknak, forrásoknak — már az ókor óta.

      A görögöknél a Pegaeae (Πηγαῖαι) nimfák a tiszta vizű források lakói, a folyó isteneinek leányai voltak. Ezzel valósították meg a források és a belőlük eredő folyók közt a kapcsolatot.

      Vannak a kutak között díszesebbek, egyszerűbbek, de mindegyiknek van neve, például „Fonte Oliviera”, vagy „Fonte Marcella”. Hát nem bájos?

      Tíznél több kutat, forrást számoltam össze például Assisi városában — van a Santa Chiara terén, Árpádházi Szent Erzsébet háza előtt, van a központban (Fonte di Piazza del Comune), melyet Giovani Martucci készített, egy palota alagsorában is látható forrás táplálta ciszterna, egy kripta (San Nicolo) bejáratánál is található, vagy akár magánházak kertjében is és mindenütt, ahol csak felfakad a víz a föld alól. Mind díszes — szobrok, domborművek, feliratok ékítik őket.

      Mi az oka, hogy nálunk nincs ilyen kultusza a forrásoknak, folyóknak, vizeknek. Talán a történelem hajnalán a vándorélet miatt nem ragadt le a közösség egy forrás, vagy folyó mellett, mert úgyis kiszáradt az nyáron, s tovább kell menni, másikat keresni.

      Azért szépek, gyönyörködtetőek az itáliai kutak. A Trevi kutat (Fontana di Trevi) mindenki ismeri — legalább hallomásból, de nem is ezt, hanem a Santa Maria degli Angeli-ben található kis kutat szeretném körüljárni gondolatban. Ott áll szerényen a bazilika sarkánál, köveit megviselte az idő, de friss vize üdítő és a rajta látható írás sokat sejtető: „Meta Sudans” („az izzadó céloszlop”). Közvetlen mellette a Bazilika fala mentén található a Mediciek által készített huszonhat kifolyós kút (Fontana delle Ventisei Cannelle). Nem kellett hozzá sok kutakodás, és kiderült, hogy a Meta Sudans egy régi római kútnak a neve. Egy hatalmas, monumentális kútnak, mely a Colosseum előtt állt, Constantinus diadalíve közelében. Magassága elérte a tizennyolc métert. Számos kiömlő nyílása lehetővé tette, hogy egyszerre sok ember részesülhessen hűs vizéből. Formáját egy Titus császár idejéből származó érméről ismerjük. Ezt a kút építésének megkezdésekor verette a császár, mintegy kiemelve ezzel is a létesítmény fontosságát. Kúp formájú alakja nem véletlen, vagy az építető fantáziájának terméke, hanem jól meghatározott szerepének köszönhető. Ezt jelöli neve is: „meta” — cél, céloszlop. A versenypályák végén állt egy ilyen kúpformájú oszlop, amit a versenykocsik — biga, quadriga — megkerültek. Ugyanilyen célt szolgált a Meta Sudans is a Colosseum előtt, itt tértek át a diadalmenetek a Via Sacra és a Forum irányába.

      Ezen a ponton találkozott továbbá Róma öt kerülete az I, II, III, IV és a X.* Ez a pont az ősök védőszelleme — Lares Compitales* — tiszteletének szentelt hely volt. Régebben is állt itt egy kút, de Róma nagy égésekor (Kr.u. 64) elpusztult, helyébe építette a nyolcvanas években Titus császár a Meta Sudanst.

      Így láthatóan több szerep is jutott a kútnak.

      Nevének további boncolgatásából az is kiderül, miért sudans — izzadó. A kutat úgy képezték ki, hogy a kúp tetején is ömöljön ki víz, mely így végigfolyt annak oldalán, azt a látszatot keltve, mintha az oszlop izzadna. A kiömlő vizet egy körbefutó medence fogta fel (innen ihattak az állatok).

      A kút utóélete tanulságos. Karbantartás híján a keleti gótokkal vívott háborúk idején, és később a középkorban nagymértékben megrongálódott, bár a Rómába látogatók és a képzőművészek körében csodálatot keltett alakja, mely romjaiban is monumentális maradt. Korabeli metszetek az 1500, 1700-as évekből nagyon megrongálódott állapotát rögzítik, ugyan így a 19-ik század vége felé és a 20-ik elején készült fotográfiák a további romlás képét mutatják, egy kúp alakú téglahalmot. Ez idő tájt ásatások is folytak, de nem sikerült felfedezni a kutat tápláló forrást, pedig annak idején nagyon bővizű lehetett.

      1936-ra csak a megkövesedett alap és a medence maradtak fenn, s ezek is áldozatul estek a Colosseum körüli új közlekedési útvonalnak. Egy emléktábla jelezte a helyét. Bár a felszíni részek elpusztultak, az alapépítmény megmaradt, és a kilencvenes években komoly régészeti feltárások történtek. A kút környékét kizárták a forgalomból, s csak gyalog közelíthető meg a zöld gyep közepén levő emléklap.

      Nos, ennyit a nevezetes római kútról, de mindennek mi köze van S. Maria degli Angeli kis kútjához?

      Nem sok, csupán annyi, hogy onnan származhat a kő, melyen a felirat emlékeztet a múltra, a múlandóságra, de a fennmaradásra is.

Assisi 2012. április

-.-

 * I. Porta Capena, II. Caelimontium, III. Isis et Serapis, IV. Templum Pacis, X. Palatium

 * Lares Compitales – keresztutak és birtokok védő szellemei