(A kép saját alkotás)
Azt már nem! – mondom, mert szavam
járása
gyermekkorom óta, ha
valami túlterhel?t érzek
láthatáromon. Csökönyös
leszek, mint
Balogh Miska szamara.
Még Anyám mesélte könnyek közt:
a fél város nevette Miskát:
szamarát
megrakott kocsiba fogta,
de az, az Istennek el nem indult,
hátra-hátra lesett, Miskánk ott
könyörgött
neki, ütötte, vágta, hiába
minden! Végül magát is
befogta szamara mellé
a hámba…
Nézünk egymásra, könnyed csordul
s még m?fogsorom is nevet.
Legutóbbi módosítás: 2012.08.29. @ 17:47 :: dudás sándor