(a kép saját alkotás)
Hiheted: álmodott a rét,
magának
álmodott. Magad-feledten
fekszel zöld f?-özönén.
Kinézve a reggelb?l, a kert
ismétli
magát, csiganyál-kép
kúszik a betonjárdán,
földsávon át a papsajt-zöldig.
Mit jósol?
Jó id?t? Az anyatermészet
sugall – mondom magamban,
s csíp?dre simuló kezemen
át érzem
megvonaglik a halál.
Nehéz neki létezésem?
Boldogan adod magad.
Nem értem
mért ?z a vágy, mikor már több a
múlt, mint esetleges jöv?m!
Legutóbbi módosítás: 2012.08.25. @ 06:46 :: dudás sándor
