(a kép saját alkotás)
Olykor tenyerembe nézel, hallgatsz,
kérdeznék:
mit látsz ott? De hallgatok
inkább. Elt?n?dök: félsz-e
ránk les? veszélyekt?l, hiszen
ez a kéz
fegyvert sosem fogott! Kétszer
vagy háromszor l?gyakorlatra
mentünk az iskolából, nos
akkor volt
kezemben puska! A céltábla
túl kicsinek bizonyult. Rég
volt, azóta már a gyöngyélet
obsitosa
lennék! Viszont nagyobb er?
kell a simogatáshoz, úgyhogy
végs? soron boldog lehetsz
velem, ki
szelíd harchoz szokott, kinek a
visszafogottság: fegyver. És szeret.
Legutóbbi módosítás: 2012.08.24. @ 14:12 :: dudás sándor
