fotó: saját *
Emlékeim állóképek:
katonaruhás fiatal vagy,
máskor fotelben ülsz,
vagy fogod a kezem.
Azon az utolsó reggelen
nem volt kérdés, sem üzenet.
Előző napi mosolyodat
felváltotta a nyugalom arca,
nem gondoltál ránk,
Anyánkra, hagytál sorsunkra.
Fel sem fogtuk azt a napot.
A nem megértésre már
nincs könnyem, csak
valami megmagyarázhatatlan
érzés, hogy ehhez volt erőd.
Álmaimban, ha látlak, mosolyogsz,
nem kérdezel, csak tudomásul veszel.
Lelkem mélyén eltemetett kérdések
ritkán törnek fel.
Akkor kicsit korhollak.
Felnőni sem láttál,
küzdelmeinknek nem voltál részese.
Nem tudom milyen lett volna,
ha szavaid kísérnek, s ugyanúgy fogod kezem..
Télen a hó megolvad a pislákoló
gyertya mellett, meleget üzen.
Most a nyár hagyja hosszan égni a lángot.
Legutóbbi módosítás: 2012.08.31. @ 22:00 :: Kovács Ilon
