Jer az erdei forráshoz,

Mely a homokon pezseg,

Hol a földig hajló ágak

Mohaágyat rejtenek.

 

Siess, karjaimba várlak,

S míg ölellek keblemen,

 Fátylad selymét fölemelem,

Hogy láthassam szép szemed.

 

Ketten leszünk, csak mi ketten,

Az ölembe ültetlek,

Tincseid közt illatozó

Hársvirágok remegnek.

 

Aranyfürtös szép fejedet

Ráhajtod a karomra,

Prédaként hagyva szomjamnak

Édes csókját ajkadnak.

 

 Álmodunk majd boldog álmot,

A forrás rólunk zenél,

Altatódalát dúdolja

Fölöttünk halkan a szél.

 

Fenséges harmóniában

Ring az erdei világ,

Hullatja ránk virágait

Egyenként a hársfaág.

 

Mihai Eminescu

Dorinta