Óarany perzsasz?nyeg málladozott
a szúette parketten kopottan,
a poratka is túlsúlyosra hízott
rajta végtelen nagy unalomban.
Levágott körömdarabokból készült
mozaik tálon hozta a teát,
csendesen közénk ereszkedve leült,
az id? a tér-sínpályán megállt.
A vén kakukkos óra porkérgébe
dermedt hosszú évtizedek óta,
ódon, foszladó tapétán mérgébe,
kinyílott a bolyhos penészgomba.
?söreg fotel megkopott bársonya
bánatában halkan kettéhasadt,
a magány elfeledett szépasszonya,
a volt potrohos hálójába ragadt.
Maretics Erika : A magány szépasszonya
2012.08.16.
Maretics Erika
Vers
6