Csurranva csöppen lábamhoz a csend,
jégkristály h?vösen hallgatag
sejtelmes suhanó kis patak,
de a milliárdnyi csillanó csepp
sebes sodrású folyóvá dagad,
míg végül, az égig törekv?
szürke sziklafalaknak perdül
amint néma vándorútján halad,
és a csönd hirtelen eszmélve,
nesztelenül csuklik a mélybe,
aztán a zöld bársony völgybe szalad.