Korán ébredtem ébreszteném a reggelt
a szemetes ásítva szól hogy megtelt
kiszóródik a zacc olyan hangyaforma
kávét készítek erre az alkalomra
úgy kezdem a napot mintha várna
valami új nem az a régi akácfa
ott sarkon a kút mellett állva
árgus szemekkel bámul az utcára
három tacskó vonul meg a Cigány Rózsi
két vödörrel vízért legyen mivel főzni
aztán még ott van Piroska néni háza
rosszallóan rozzant fejét rázza
a cigányasszony könnyes panaszára
hogy az ura rákapott a lyányra
hunyorgó ablakok magukba zárják
a csendet kint hagyva minden lármát
mint sáros bakancsot a lábtörlő előtt
mint végleg elveszített térerőt
mama arcát látom az égre rajzolva
mintha egész utcára ráhajolna
hajában tél van lelkében fájdalom
hogy élni kell úgy is
ha már nehéz nagyon
Legutóbbi módosítás: 2012.08.21. @ 08:49 :: P. Tóth Irén
