P. Tóth Irén : (Se)merre

Nyomtatás

Gondolatok, gondok,

– félelmek fejemben…

Buszok búgása,

csend némasága –

minden ugyanaz.

Szemgolyómba fúródott

hamuszínű arcod

– magaddal vívod harcod.

Nyugodtságot öltök magamra,

mint új ruhát,

mely szorítja minden porcikám

– ablak nélküli ház,

kívül csak máz…

Nem látja senki ugráló szivem,

ólom-lelkem magammal viszem

– nem akarom, de jön,

bárhová megyek.

Nincs már idő burokban élni.

Ha semerre nincs út,

nagyot kell lépni.