Így jó, igen,
hirtelen,
elt?nni végleg hangtalan,
átalakulni jeltelen,
mint pohárban úszó jégdarab
olvad el csenddé zajtalan.
Nem szólni, nem kérdezni,
a szavakból repülnek gyilkos t?rök,
egyedül a magánynak t?röm,
hogy eljöjjön hozzám néhanap.
S mire az élet harangja kondul
elfogadom, hogy itt maradt,
mint sorsomra csavart iszalag.
Legutóbbi módosítás: 2012.08.02. @ 18:25 :: Paszternák Éva