Szék visít:
– Ne pucsíts elém mán,
te nagy tomporú kövér lány!
Lány felesel:
– Azt sem tudod, mit beszélsz,
te fából készült pucér szék!
Szék ingerült:
– Pucér itt a te tested,
a pucsítást fejezd be!
Lány nem hagyja:
– Azért hajolok – szerinted
pucsítok – háttal neked
illetlenül, mert amikor
rád ültem, szálka ment
az ülepembe, azt készülök
kihúzni, mert szúr nagyon.
Hallgass hát, mert a festő
itt hagyott,
ilyen pózban maradok
s neked itt
időtlenül
idétlenül pucsítok.
Legutóbbi módosítás: 2012.08.29. @ 17:45 :: Rózsa Ibolya