*
Ma újra a dac, a konok közöny,
holnap talán az emlékező könny,
ma beléd mar a fájdalom,
hogy véget ért egy szép álom,
mit ketten álmodtunk
azon a csendes téli alkonyon.
Ma már egy megkevert világ,
hol semmi nincs helyén, s tovább-
lépni vágysz, de nem vezet út,
lánc csörren, egy kút
mélyében csillan a hívó fény.
Legutóbbi módosítás: 2012.08.03. @ 22:36 :: Tiszai P Imre