Vadászi Árpád : Körhinta

Nyomtatás

Talpam alatt puha

mandulavirágok,

széllel úszó vágyak,

szivárványt vigyázok.

Nyújtózkodom lustán

napba fulladt nyáron,

halványan úgy érzem,

hogy repülni vágyom.

Az élet egy hosszú,

es?verte hétf?,

lassuló szívverés,

hátsó zsebben kénk?.

Homályban szédülök

könyörtelen télen,

a jégtükr? égen

egyetlen kötélen.

Mikor a száguldó

körhintára ültem,

puhára színezett

álmokba merülten,

fejemben egyetlen

látomás tenyészett,

érteni akartam

végre az Egészet.

Átkarolta vállam

komám az enyészet.

Már nehéz a szívem,

már nem visz a lábam.

Egy hátulsó, sötét,

porszagú szobában,

pár lépésre innen,

sámlin ül az Isten.