(Kortsmáros Zoltán és társai
II. performance-a)
Ne a sötétbe
gyere a fényre
lépcső ívére
felfelé húz a tér
térhuzat
huzattalan ne unj
ne untass
opál nyugalom
ringását érezd
térj be
üvegízű tengeráram
hullámterébe
vonj lépések ütemébe
lábnyomokba
zongoraszóba
hulló dallamívbe
hangléptek
nyilalló csendjébe
a csönd érted kiált
vedd át a rezonanciát
rezegj rezegj törékeny
oszlopok egén
hány szint a lét
létszintér
szint-tévesztő
keresd a helyed
helyezkedés okán
ne pihenj más fokán
keresd keresd
belső utad
mássz föl a kupolába
tapadj a belső ívre
simulj a belívre
toronyiránt élj
ne félj ha elborít
a szenvedély
meddig bírható a hiány
a kifent élirány
élezd a csöndet
hadd pengjen belül
hadd szóljon pengefény
belső szobád egén
keresd a szinted
egyengesd
szintkülönbséged
tabu az átjárás
Tilos az Á
egyik magadból
a másikba
tetőn Holdfény-szonáta
csavarja a hangokat
szaxofonat
magadba hátrálj ne másba
körfolyosó-talárba
cserépakrobaták
égrekúszó dalába
gondolatszerelvények
végállomástól
végállomásig körbeérnek
visszaremegi magát
a szerelembe
a nyolcvanéves
ne add fel ne add fel
membrán-remegésed
mulandó egészed
ablakkeretben barokk
toronyfény lebeg
kupolára tűzött telihold
szül újra fáradt éjeket
szüless meg tánc
szüld újra a szenvedést
vajúdj vajúdj
örökkön várandós ősanya
pöttyözd tele a világ
fénytelen arcát
lehulló cseppjeiddel
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:14 :: B.Tóth Klári
