*
még mindig karodban,
a függöny résén beszökő
halvány fény
talán erősebb már az arcodon,
így rajzol emlékké…
tudom,
még nem alszol,
vállamon pihensz
csendben,
lehunyt szemmel…
nemsokára indulnom kell,
finoman ölelem át
félálmod,
összesimulni ezer ponton,
egynek lenni,
mégsem lenni emlék
úgy maradnék…
A gondolatra
karom talán jobban szorít,
elmosolyodsz…
kint,
valahol messze
lassan hajnalodik
Legutóbbi módosítás: 2012.09.09. @ 14:19 :: Balázs László
