Amikor
lapra kerülnek majd
az ujjaidból elhaló cirógatások
csak szállnak repdesnek a félkövérek-garamondok
szóltam én az ember ó egek
a szót szó majd tett követett
a város aszfalt atlasza
még pár percig bírom
az utolsó levelemet Istennek írom
görgetem a sárból és vérb?l gy?rt ganajt
borral teli pohárral
átkozom a lábam alatt cuppanó talajt
csiklandós penge a csuklón
keser? orvosság íz a futkosón
steril fehér köpenyben rontom le a statisztikát
alápakolok sorban szögeket, karókat és fát
s miközben felszögelnek a deszkákra
remegve szorítom csontos ujjaid
utolsó estemig égiek e kínon
töviskoszorú helyett
taglóval verjétek szét fejem
a vért?l mocskos vágóhídon
golgota helyett domboldalban
borulj rám te vén
égi m?szálas talár
halál után a szerelem
fekete szárnyú kékmadár
