Mintha idődről leszakadoznának
a megtörténtek, a várhatók,
mintha hozzád gravitált világod
atomjaira esne,
és külön-külön, akár a cseppek,
minden jelenvaló kötődés,
egy-egy lélegzet esetleg igazodik a tiédhez,
de a tárgyak már feltétel nélkül elfogadnak,
messziről idegondolt jeleket fogsz föl,
valahonnan ismerős üzenetek futamát hallod,
és akkor hirtelen megérzed iszonytató félelmét
minden történeted egyszeriségének,
és megsejted,
ami fölvillan, alig kész fénykép csupán
félretett negatívval,
hát kioltod és fölerősíted
– valami különös időegység alatt –
mielőtt alámerülnél.
Legutóbbi módosítás: 2012.09.17. @ 07:56 :: Böröczki Mihály - Mityka