Belátom, akármit csinálok,
kilóg a cipőmből az átok,
és megismernek a legyek,
őrzője vagyok már a bűnnek,
így azt sem tudom hova tűntek
a gyerekkori verebek.
Porról pörölök, nyári sárról,
egy ághegyére fújt világról,
és várom, hogy majd nagy leszek,
de háború van szerte-széjjel,
és azt álmodom minden éjjel,
hogy meztéllábam elveszett.
Hát ma sem értem, minek hittem,
hogy hátizsákban visz az Isten,
és rám találnak a hegyek,
mégis gyönyörű, csoda szép volt,
ahogy naponta nyílt az égbolt,
és megengedte, hogy legyek.
Legutóbbi módosítás: 2012.09.07. @ 07:52 :: Böröczki Mihály - Mityka
