?szül? tincsei homlokába hullnak,
fáradt szemébe könnycseppek tolulnak.
Lángoló szerelmét elfeledni készül –
hiába fáj, mégis itt hagyja végül.
Nem érzi már perzsel? tüzét a vágynak,
kih?lt helyére befészkelt a bánat.
Téli éjszakákon álmait fagyasztja,
s bel?lük ébred fel jöv? tavaszra…
