(a kép saját alkotás)
Szomorú vagyok attól, amit
elmesélsz.
Érzés-majmolás. De mondd csak:
tehetnék jobbat? El?vett
a múltad… Emlékre emlék
sorjázik,
bontakozó keservek, ahogy
megvilágítasz új s új
összefüggést. Annyi rossz dolog,
kevéske
jóval. Érdekel, hogyne! Nem
azért, de hogy veled elbánt
az az id?, nekem pont úgy fáj,
mintha ott
lennék tehetetlenül,
melletted, s pofoznának,
ok nélkül, csupán, mert rosszkor
rossz helyen
van, bár csak lélekben s nem
tagadhat és nem visszakozhat.
Legutóbbi módosítás: 2012.09.03. @ 14:00 :: dudás sándor
