Fehér falak veszik körül
meggyötört lelkem…
Halkan súg fülembe igét
egy rideg, kósza szellem.
Mindent árnyak fednek,
szemhéj lassan bezár…
?rzött, józan tudatomat
elfedte a homály.
Kinyílik egy édenkert,
fényben áll ott legbelül…
Gondolatok fiókban,
minden helyére kerül.
S belémnyilal a fájdalom,
visszaránt a szobába,
hol csupasz falak hirdetik
milyen az élet valósága…
Kedves René;
ez formájában, mondandójában egyként gyönge,
lehet, hogy dalszövegnek elmegy, de versként inkább ne tegyük föl.
Esetleg naplóba.
Üdv:
Gyuri
Legutóbbi módosítás: 2012.09.26. @ 21:29 :: Furuglyás René