Hogy már láttalak
és ez is egy viszony,
kett?nk között így sz?
hálót a gy?r?z? iszony,
az els? szónál, majd csomózzuk
e kapcsolat bogát,
zárt karunk között húzzuk
meg jöv?nk szembogarát.
Lényed, mint kútba
ejtett ima,
csapong bennem és
taszít a döbbenet karjaiba,
önnön börtönöm falára
ablak gyanánt festelek téged,
immár embert?l várva
isteni emberséget.
A közös tér minden perce,
kattog bennem, fáradt
ég?n reményt szegecselve,
szememben az álmot
valósággá szövöm,
míg nézem, hogy a Nap
elbiceg az alkonyba porzó
rögökön.
Legutóbbi módosítás: 2012.09.24. @ 18:21 :: grim