Egyszer régen, amikor még a patakparton tündérlányok táncoltak, gyönyör? fuvolaszóra, amikor a báránykákat fehérgatyás legénykék legeltették, amikor három nap tett ki egy esztend?t, élt egy szomorúszem? szépséges lányka. Azért szomorkodott, azért búslakodott, mert elveszett legszebb báránykája. A szép bárány hófehér volt, arany nap ragyogott homlokán. Talán azért szerette ?t úgy az a szép leány.
Legelészett, táncolgatott a szép aranyhomlokú, mórikálta magát, de ha fuvola hangja szólt, ? biz mondom, otthagyott csapot-papot. Csodálatos táncot lejtve a partra távozott. Kereste a szép leány, elbitangolt báránykáját, de a tüskés bokrokon át, már nem követhette nyomát. Találkozott kint az erd?n favágóval és erdésszel. Kérte, vágják ki a rengeteget, báránykáját hadd lelje meg. Favágó a fejét rázta, nem elég éles baltája. Az erdész meg nem akarja, mert a tövis bíz, megszúrja.
— Ha nagyon kell az a bárány, fuvolázzál, furulyázzál. Ha szépen szól a kedves nóta, s a bárány is úgy gondolja, otthagyja a tündéreket, akkor majd, csak téged szeret.
— Se furulyám, se fuvolám, én játszani rajt se tudok tán. Hogy csábítsam bárányomat? Arany homlokú barimat. Hogyan készítsek fuvolát, mondd meg nékem, ki tanít rá?
— A patakparti tisztáson, ott készíti Tóth Jánoska, az erd?kerül? szép fia. Kérd meg szépen, te leány, ellesheted t?le, ha szépen szóló fuvolát készítesz, visszajön a báránykád fuvolád szavára. Nagyon vigyázz, mert ki kell fizetned a tandíjat, de pénzt nem adhatsz egy fillért sem érte.
Kiment a leány a patak partjára, meg is találta Jánoskát, akkor is éppen fuvolát készített.
— Hallod e Jánoska, tanítsál meg engemet, fuvolát csinálni, elbitangolt báránykámat azzal haza csalni. Megmondod, a tanításnak mit kóstál az ára, amit csak kérsz, a tied lesz, mondd hát mennyi az ára?
— Pénzed nem kell szép leány, csak csókkal fizethetsz. Tízet a fuvoláért, tíz lesz a ráadás, a tündéri játékra, másik tíz, nem vitás! Jól gondold meg a dolgot, mert ha visszakéred, napestig csak azt adom én bizony tenéked.
— Jó, nem bánom, hát legyen, ha csak ez az ára, megtanulom, s a bárányom otthon vacsorál ma.
— Nem hiszem én, galambom, hosszú ez a lecke. Nem tudtad, a fuvolának lelke is van, nem csak faragott teste. Három nap egy esztend?, addig csak tanulhatsz, ha már tudod, beállhatsz, fuvolát faraghatsz. S ha szépen szól hangszered, mehetsz fuvolázni. Megleled a bárányod, kifizetsz egészen. Három nap egy esztend?, s leszel feleségem!
Gyorsan eltelt három nap, egy egész esztend?, s szépen szóló fuvolát faragott mindkett?. Megtanult a szép leány szépen fuvolázni, s visszajött a szökevény, otthon mórikálni. Fuvola szép hangjára vígan legelészett.
Asszonykája kezéb?l füvet is tépkedett.
Nagy lakodalom lett kint a patak parton, Jánoska és szép leány táncoltak egész napon. A tündérek is mulattak, víg fuvolaszóra.
Vígan fuvolázva, szépen csónakba szálltak, és elutaztak hosszú nászútra, ha hallod a fuvola hangját, tudod, arra járnak, tegnap éppen nálam voltak, holnap legyenek a ti vendégetek.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: Győri Irén
